Hirdetés

Néhányan dicsőségre vágynak a csatamezőn, mások bőséges termésért fohászkodnak a szellemekhez – Tristana mindannyiukra szélesen vigyorog. A Sors szellemének nincsenek kedvencei, kötelességei vagy motivációi. Egyszerűen csak örömét leli a káoszban, és az emberek tekintetében táncoló ijedségben, ahogy eldől a sorsuk.